Ricette della tradizione

La buzéca di Gino Picelli

Ónt äd gommod e po äd la gran pasénsja. J én il primmi cozi ch’ a gh’vól parfär ‘na bón’na buzéca a sintir Gino Picéli che in fat äd buzéca al la säva lónga cme poch. La trippa, ch’l’à da ésor älta e narvóza, la s ’ taja in quädor grand e po con un cuciär la s ’ rascia bén bén fin ch’ l’é sgrasäda. La s’ läva in aqua corénta sinch o séz volti e po la s’taja a fètti cme ‘l salam. La s’métta a bojjor par quattr ’óri in-t-‘na brónza indò gh’é tutti il varduri tridädi; aj, sigòlli, carotli e sènnor, fin’na quäzi a cotura. Intant da ‘na pärta a s ’ prepara un fónd äd casaróla con la pistäda äd gras e sälsa. La s ’ fa andär par méz ’ óra e, quand l’é prónta, a s ’ ghe métta la trippa col varduri e la s’fa bojjor pian pianén do o tre óri. Al gioron dop la s ’fa bojjor ‘n’ältra méz ’ óra e po la s’lasa arposär n’ätor brizén. Dop, finalmént, la s ’ pól magnar, briza grasa e béla gomóza. (Tratto da: Apenn’na da Biasär)

La vécia secónd Bruno al Sórd

Contäva Bruno che aj so témp, quand al manz al costava tri franch e méz al chilo e la vaca la nin costäva du, in-t-il famiji con mólt ragas, par fär la vécia, a s’in toläva un po’ e un po’; pu vaca che manz. A s ’ fava al brod e ‘l manz al s ’ magnava acsì. Con la vaca e ‘l manz ch’ a vansäva a s ’ fava la vécia. In-t- ‘na padéla äd ram a s ’ fava andar; aj, sigolla, pevrón, carotli, tomachi e romlasén. Da ‘naparta a s ’ maniva i pomm-da-téra, chi gnavon fritt in-t-al dolégh con aj e lavor. Intant in-t-la padéla dil varduri, a gh’gnava miss la carna a insavoriros e quand era vóra, a s ’ ghe metava anca ipomm-da-téra fritt. A s ’ fava andar tutt par dez minud e po la vecia l’éraprónta. Cossta, contava Bruno, l ’é la vera vécia dipovrètt. Pu tardi po j àn tachè col cavàlpisst e la gnava ancòrra pu bón’na.

(Tratto da: Apenn’na da Biasar di G.Mezzadri))